Radiesztéta

Meghatározás

A radiesztézia sugárérzékelést jelent. Az élőlények képesek a földsugárzások finom rezgéseit felfogni, és ezekre az energiákra valamilyen módon reagálni. A radiesztézia története egészen az ókori keleti államok, pontosabban Egyiptom, és a piramisok építésének korszakáig nyúlik vissza. De ismerték az arabok is, akik vízkeresésre használták a sivatagban. Kínában több ezer éves múltja van, az egyik legrégebbi ábrázolása Yü császárról maradt fenn, aki egy kőfaragáson pálcát tart a kezében, amellyel vizet keres. Minden test, így a Föld és az égitestek is sugárzást bocsátanak ki. Ezek a sugárzások kölcsönhatásba lépnek egymással, hatnak az élőlényekre és befolyásolják azok életfunkcióit. A kozmosz és a Föld között, megfelelő távolságból szemlélve, többé-kevésbé egyenletes energiamező 'látható', amely a föld vetődései, a vízerek, a törésvonalak, az érctelepek, az üregek stb. fölött torzul vagy koncentrálódik, hasonlóan ahhoz, ahogy a nagyító üvege koncentrálja a fénysugarakat, melynek révén például az 'ártalmatlan' napsugár meg tud gyújtani egy papírlapot. Ezek a deformitások és főleg ezek szerencsétlen kombinációi jelentik azt a veszélyt, amely ellen valamilyen formában védekezni szükséges. Viszont fontos hangsúlyozni: a tudomány mai állása szerint még nem létezik olyan mérőműszer, amely képes lenne egzakt módon kimutatni a földsugárzásokat. Bizonyítékok híján sokan nem is hisznek a jelenségben. Sok ember panasza viszont megoldódott azáltal, hogy megmérették a sugárzást lakásukban, majd áthelyezték fekvőhelyüket. (vitalitas.hu)